egy kócos majom a szélben

nektek mi lenne a jobb: hónapokon át egy külföldi,idegen ország tengerpartján sütettni a hasad,ahol senkit nem ismersz,csak idegenekre mosolyogni a zsúfoltig telt buszon,félig háttal a világnak,mindenkitől messze,a szívhez se közel,trópusi gyömölcsöket eszegetve,a tenger hullámai közt úszva lenni;vagy hazajönni,belesüppedni a párnáid közé,bekapcsolni a rádiót,hallani Livius magam adom-ját,átadni magad az érzésnek,felhívni Őt,hogy otthon van-e,és 10 perc múlva már mellette lenni,mezítláb szaladgálni az egész házban,és finom itthoni teát szürcsölve várni az őszt?
az utóbbit választom.én.8:55.egy gép,fedélzetén rajtam kívül még kétszáz emberrel,landol a kassai kifutópályán,egyenest antalyából.az utasok fáradtak.velem együtt.11ezer méter magasban még a reggeliüket majszolják,pár szem morzsa a hölgy blúzára hullik,kecses mozdulatokkal lesepri.a légikísérők kedvesek,hajuk felkontyolt,bőrük,az enyémmel ellentétben,gyönyörű sima.nyálasan szólnak hozzánk,háromszor nézik meg,be vagyunk-e csatolva.11napja és alig 7órája is ezt éltük át.tizenegynap messze innen.egy olyan országban,ahol azt se tudják,merre van szlovákia.külföldiek hömpölyögnek az utcán,mindenki idegennek számít,aárnyákban is 40fok van és csak a langyos tengervíz tud lehűtenie gy kicsit,de aztán a forró homok árzáse  a talpad alatt,kicsit elveszi a kedved.ahova,mint minden kirándulás alkalmával,úgy mész el,hogy húdemenő fotókkal fogsz hazajönni,és szép csokibarna leszel.erre plusz 3kilóval(kb) jössz haza,az utazó táskák is súlyosabbak,és hiába éltél át minden csudajót,szépet,ottani éjszakai életet,láttál ezerféle csodát,mégse tudod úgy elmesélni,hogy az a hallgatónak átjöjjön.vagyis...én így vagyok vele.legyen annyi elég,hogy szépvoltjóvolt,talán igaz se volt,de már őszt szeretnék.telhetetlen vagyok.
most meg,ahogy itthon vagyok,leszállt a gép,abban a vároban,ahol szeptember másodikától mindennap tartózkodom majd,rádöbbentem,hogy alig maradt a nyárból valamicske.ez még nem is annyira elszomorító,de aza tudat,hogy szinte a semmittevés és az unalom jegyében telt,na az szomorít.hasznos nem voltam,egy tábor,egy 11napos törökország egy két ideoda városba járkálás és ennyi.