tudjátok...mindig szerettem volna úgy elmélkedni,ahogy azt a nagyonbölcsnek tűnő filmek elején vagy végén teszik a főszereplők.mert végülis azok olyan ütős mondatok meg minden.egy csomó film megnézése után kerestem googliban idézeteket.olykor úgy érzem,nekem is sikerül hasonló okosság.de sose tudom őket megjegyezni.úgy szállnak el a szavak,ahogy a festék pattog le az ócska,rozsdás korlátról.csak kis nyomot hagy,de lepereg,és feledésbe merül.sose jegyzek meg egy okosságot se.hatvanhatodszorra fogadom meg,hogy mától mindig lesz nálam papír és toll.
amúgy igen,hazajöttem.már pénteken...és igen,már csütörtök van,és egy árva szót se pötyögtem be.136gyerek,egy 5éves,sok kávé,sok vér,2500fotó öt nap alatt,idegesség és elég durva kimerültség.asszem ez durván jellemzi azt az 5 napot,amíg gyerekkel voltam.de mindenesetre tökre élveztem.bár az "-Emese néni,hány évesnek tetszik lenni? -15nek,szóval tegezz légyszi. -:oooooooooooooo,na ne már,azt hittem,hogy 20 simán megvagy." párbeszédeket kihagytam volna.zavarba jöttem a tőlem egy évvel fiatalabb skacoktól is.
és kikurtul szeretem a szabadság ízét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése