egy kócos majom a szélben

a cigifüst egyrejobban beszivárog már a bőröm alá is.kezdem egyre jobban eltárni,ignorálni,fel se venni,ha a pofámba fújják a füstöt.nagy ámulattal bámulom,ha az egyik tag köröket fúj a levegőbe és kérem,tanítson meg rá,bár tudom,úgyis képtelen vagyok rá.ma laza 7órát a kocsmában töltöttem,délelőtt második lettem futóversenyen,kaptam érte egy kikurt kávenky kekszet,versenyeztünk és egyáltalán nem éreztem magam jól.valami mindig hiányzik a napjaimból.végülis minden délután, kivétel nélkül szinte, megiszok egy csapolt radlert,hallgatom az idióta beköpéseket a bárban,ami szerintem már egyáltalán nem jó hely,hagyom,hogy legyen tíz nem fogadott hívás a telómon,azok közül is négy Petié,a maradékból kettő pedig apué,aztán nagy nehezen felveszem apu hívását,aki  hazaparancsol...és szinte ez megy mindennap.de remélem nem sokáig.

aztán holnapután meg elballagok.nem akarok már elmenni innen.félek.magyarán.