Friss zápora a földnek
Szél a hajadban, patak,
Ami kavicsot görget.♥
amúgy nem tudom,mondtam e már,de rühellem,utálom a kétszínű embereket,azokat,akik rólamszóló véleményeikből nem tudom ,melyiket higgyem el.azt,amelyik változatot a többeiknek mondja,ami szerint egy kurva vagyok,utál,minden baja van,ha rámnéz.vagy azt,amit érzékeltet velem.azt,hogy nincs is velem semmi baja,ugyanúgy bír engem,mint a többi táncos csajt,nevetünk együtt,basztatjuk egymást,normálisan dumálunk.megzavar az ilyesmi.nem tudom,mit gondoljak.bár azt írtam,utálom,de valahogy mégse.meghát amúgyis,olyan igazán komolyan nem tudok utálni senkit,inkább csak rühelleni,vagy valami ilyesmi,de mindenesetre kérdések elé állít,nem tudom,melyiket higyjem el.asszem,inkább az első változatot...lehet,hogy túl jó színész,és kész,bár hülyeség ezen rágódnom.
megpróbálom olykor ebben a világban meglelni a jót.van,amikor tök könnyen megy,minden ok ezzel,meg van olyan is,amikor mindenben csak a szart látom.délutánonként általában leszarom a dolgokat.beülünk a kocsmába,és úgy kétórát ott töltünk el,ami aztán kissé lelkiismeret furdalást idéez elő(kac:D).ötkörül meg hazamászom,,bekajelok,kicseszem a könyveimet az asztalra,aztán vissza be a táskámba.tanulni mostanság már képtelen vagyok,nem tudom komolyan venni a dolgokat.lassan egy hónap és leballagunk.előbb jön a próbabál,amit asszem várok.a nyarat majd végigtengődöm valahogyan,eddig céltalanul.majd csak arra eszmélek fel,hogy basszameg,már megint eltelt kéthónap.és elmegyek kassára.őszintén mondom,félek.
Előre droidok, mindennap harc, de nem a végső
A boldogsághoz vezető úton sok akadály meg lépcső
Van, nem para, hogy égő, megteszed, amin a sorsod áll
Csak taposs és lesz Lacoste meg úri lakosztály, fáj
Hogy mi volt rég, hogy mi volt igazán az édes
elmesélni már csak nagyapáink meséje képes
Az biztos, hogy van, volt, lesz rossz és szép
Valamint virágzik, elrohad, amit az idő széttép.
De amúgy szeretlek én élet,mert te olyan jó vagy hozzám!(: mondhatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése