egy kócos majom a szélben

korai siettség,rengeteg ember,tömeg undor,nagy felhajtás,gyors,utálatos öltözések,magassarkú(k),tenyérbemászó,édeskedves tanárnők,álmosolyok,villodzó vakuk,kérdezgető zsűritagok,feszültség,remegő kezek és csupa olyan dolog,amit lassan unok,de mégis élvezem őket.újra tele volt a minden kiöltözött,öltönyös,nyakkendős tagokkal,kopogó cipőkkel meg minden.ezektpl az emberektől valahogy mindig írtózom,viszont most nem votl annyira vészes.fölösleges ezt a napot részletezni,a díjak nagyrészét bezsebeltük,a színdarabunk pedig jól sikerült,de mostanra olyan szinten fáradt vagyok,hogy arra nincs.díjkiosztó után táncrafutottam az utálatos magassarkúmban,onnan pedig mezítláb haza.de mellékes,letudtunk egy gyermekfesztet és egy újabb kiállítást(:

a tó felett szikrázott a nap fénye,a vízből pedig halak ugráltak,mint szinte mindig.máskor,amikor elmegyünk a tópartra elszívni egy slukkot, kissé az agyhalál kerülget.akkor csak leülök a földre,megvárom,míg elszívják a cigijüket a többiek,aztán leporolom magam,nézem még egy kicsit a vizet,és elhagyjuk a jól megszokott dudvás,tópartot.mára biszont kezd egyre jobb lenni az a hely is.lassan teljesen mást fog számomra jelenteni,mint eddig.már simán egy találka hely lesz,ahol levágom a biciklit,letaposom a nyakigérő gazt,leterítem  a sálam,és leülünk egymást mellé.és már nem csak egyedül nézem a vizből kiugró halakat,nmem annyiból áll a beszélgetés,hogy hé,megyünk,tárj magadhoz,sokkal több,még akkor is,ha csak simán ülünk egymás mellett.más lett ez a hely,teljesen,de jó ez így,sokkal jobb.nem olyan lehangolt,nem érzéketlen.

...
a körülményeknek önmagukban nincs értéke. annak van értéke, ahogyan viszonyulunk hozzájuk.