egy kócos majom a szélben

valami olyasmi játszódik le bennem,ami még idegen számomra.nem tudom eldönteni,hogy jó e ,vagy épp ellenkezőleg.tegnap is totál mimo voltam.tompa mint a pöcs.vagy valami olyan.már fél nyolc van ,és azt a gáz,hogy ezt észre se vettem.amikor csak tudom,olvasok egy bizonyos blogot,amit nem osztok meg.tegnap 9körül értünk haza,és már totál elegem volt a jópofizásból.az autóban hajszálanként húztam le a hajlakkot a hajamról,amit már csak kér napig tehetek meg.holnap felmegyek helmecre,veszek szenet,tabakot meg valami nyugtatóért beküldöm a havernőmet a patikába,vagy valami olyanért,aminek hasznát veszem majd valamikor,amikor  úgyérzem,kell.vagy csak hogy legyen,és tudjam,jó érzéssel töltsön el,hogy van.bár őrültség.
az előbb ébredtem rá,hogy változtam.belsőleg.és olyannyira,hogy még saját magamnak is idegen vagyok.nem tudom miért,miben,mikor folyt le bennem ez a folyamat,de kicsit félelmesztő.

tegnap kiborultam,amikor anyám bevágta nekem,hogy nem akarja meglátni rajtam megint azt az elvágott,rongyos fekete farmerrövidnadrágot,mert kidobja a szemetesbe.nem hatott meg a dolog,de kissé felbaszott,az tuti.majd felveszem akkor,amikor ő reggel már elmegy dolgozni,és amúgy se lát,mert 5ig én hazaérek,és átveszem azt a mellesleg kurvakényelmes hosszúnadrágból kreált picsanacit.amúgy is,színes harisnyákkal meg olyan jó kis tornacsukával tök menő.én meg azt mondtam anyának,hogy tegnaptól ne merjen kutakodni,rendet rakni a szekrényeimben,fiókjaimban,maximum a ruháim közt.na és erre ma reggel mi fogadott a szobámban,miután bekajáltam ? rend! basszátok meg,ogy ha én kérem meg erre anyámat képtelen betartani-.- így legyen magánéletem a kurvaégbe.túl sok minden kiborít az elmúlt időben,ez van.és túl sok mindent veszek lazán.