Most is szeretni vágyott
ez a szív, csak megrepedt.
az van,hogy egy idő után már ehhez is hozzá tud szokni az ember.vagyis,annyira mégsem.de már feltudja fogni és 'könnyebben' túl lép rajta.talán nem viseli meg annyira.bár ez hülyeség.én se vagyok ezzel így.ugyanúgy szétestem,mint amikor először művelték velem ezt.nem is az,hogy ez a helyzet,hanem az,hogy már megint.és megint velem.nem ismerek ekkora szerencsétlen picsát,mint én vagyok.mindig jól szórakoznak velem.én is,csak a különbség,hogy ők csak egy kicsi ideig.egy 'nincs mit megbeszélni' mondat miatt,tegnap este jól kisírtam magam,ma délután meg röhögőszmájlikkal meséltem róla beának.totál hülye vagyok.bemesélem magamnak is,meg mindenkinek,hogy leszarom,de amúgy nem.legjobban talán ez idegesít.de akkor is,legalább meghallgatott volna,úgyse akartam mást mondani,csak hogy hagyjuk az egészet a fenébe,felejtsük el,meg talán bocsánatot kérhettem volna.mellékes.nagyon szeretem,de tudjátok,épp ezért utálom.
de amúgy jól van minden.de komolyan.csak a szerdától fosok egy cseppett...de képes vagyok rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése