jól vagyok jól.

de rosszul is jól vagyok.igen,ennek is van értelme.mindkettőnek.és jelen pillanatban mindkettőt válaszolhatnám a-hogy vagy kérdésre.hiába röhögjük szét a tüdőnket az iskolában,hiába nevetünk minden hülyeségen...ezt szinte mindenki napról napra megteszi.de ha megkérdeznéd,melyik az a pillanat,amit imádtál,amire tudom,hogy jó sokáig emlékezni fogok,keresgélnem kéne...talán visszakéne tekernem úgy 2010 július,augusztus környékére.nem mondhatom azt,hogy most igazán élvezném,amit művelek itt, a földön.csak élek és nem létezem.hiányzik a régi én,a régi,egyszerű emese.nem zsófi,nem mucó,nem szaffi,nem enikő,hanem emese.vagy szelly.erre  azáltal jöttem rá,hogy visszaolvastam,úgy jó100 bejegyzést.változtam,de valahogy jobban szerettem a régi blogot,mint ezt a semmit.visszakénetérnem.szeretnék.

Mikor a pap kapja el az apácát,
Mint fókákat a cápák.
Segíts rajtam, segíts, kérlek,
Segíts rajtam Báránykám.

(segíts!)