talán meghallotta.eddig az üresség miatt kongott bennem minden,most pedig a mondanivalók nem férnek el egymás mellett.nem nem nektek akarok regényeket zengeni.ilyen már errefelé rég volt és szerintem a közeljövőben nem is lesz.nem tudom,hogy most örüljek e neki,hogy szöszi felébresztette bennem a gondolatokat meg minden.de végülis jó.vagyis majd elmondom,ha beszéltem vele.csak annyi,hogy kicsit félek.tegnap,ahogy hazaértem,bementem anyához a konyhába leültem a meleg,fűtött csempére és bámultam előre-amiután kiment és eloltotta a lámpát,még ültem ott van tíz percet.lelassult a gondolkodásom és az életem is.
este úgy egy órát gondolkodhattam a napomról.najó,szerintem sokkal többet.minden kis mozdulatról.minden táncforgásról,minden ölelésről és minden homlokpusziról.vagyis azt hiszem,hogy ezekről.
9:59kor keltem föl.de még most se szedtem összemagam.megittam a kakómat,elindítottam a coldplay-t és azóta is vagyok magamnak.rajzolnom kéne,mert muszáj,megkértek rá.de á.hú,semmi kedvem nincs hozzá.mindeenki tudja,hogy muszájból nem tudok rajzolni,csak ha úgy jön magától.de mellékes.a mondanivalók még mindig zengenek.nemt udom őket csillapítani.de mégse látnám jónak,ha itt önteném ki a szívem.mert szerintem nem csak én,ti is kínosan olvasnátok el azokat a mondatokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése