nem jó ez a cím. megtévesztem vele magam és Téged is.boldogságról nem tudok írni.most nem.tudtam már jó párszor jó hosszúkat zengeni róla és fogok is.de most nem tudok és nem is akarok.
kevés dolgot akarok perpillanat.de azokat nagyon.legjobban talán olvasni szeretnék az emberek gondolataiban.de nem,nem csak akkor,amikor látom őket.akkor is,amikor kilóméterek választanak el minket egymástól.az emberek nem őszinték.én se vagyok az.gyakran teljesen mást mondok,mint amit amúgy szeretnék...talán nem csak nekem lenne szükségem erre a képességre.bár nem is tudom,hogy lenne a jó.ha minden ember képes lenne erre a dologra,nem lennének barátságok,szerelmek.az ember túl érzékeny.zokon veszi a legkisebb kritkát is,amit kimer a másik mondani.pedig lehet,hogy teljesen mást gondol.nem is mernének gondolkodni az emberek,nem mernének társukra nézni,mert a hirtelen fejükön átfutó gondolatok szinte kimondott mondatokká vállnának.negatív mondatokká.a halandó ember belehalna talán a csalódásba,a pofára esésben,a bánatban.de ez hülyeség.csak negatív dolgokra gondoltam most.mi van,ha épp (saját helyzetemből kiindulva)mind kettő fél ugyanazt akarja.ugyanazt cselekedné legszivesebben,de félnek.ezért vagy azért.tartanak a jövőtől.tánc közben,mikor forgás után elkap,magához húz és a szemembe néz,mit gondolhat?...az a gáz,hogy másnak már nem hiszek.hatvanhatszor hittem el a hülyeséget.mondhat másnak akármit és az átadhatja nekem,de mégis,ezt nem tette oda zárójelben,hogy- (csak azért modom ezt,hogy hagyj már békén te faszfej.)hatszor meggondolom,mit higyjek el.mindig csak csalódok és sírok.utálom ezt.és igen,ahogy mondtam,én se vagyok őszinte.és igen,ezt is utálom.utálom,hogy mostanság nem tudok boldogságról írni.nem voltam boldog már egy jó ideje.mindneki azt hiszi,hogy ha már mosolygok,nevetek,boldog vagyok.de bazdmeg nem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése