időm,mint tenger.

nem leszek hosszú éltű.nem is akarok az lenni.nem akarom dédnagyit követni és megdönteni a 103 életévét.mert nem tudom,mit érzett és nem akarom a saját bőrömön megtapasztalni.biztos oskat szenvedett,hiába élveztük mi századszorra is ugyanazokat a történetek,amiket a gyerekkoráról mesélt.talán azért mesélt mindig a fiatalságáról,mert hiányzott neki.bár a manó tudja,mivel nem biztos hogy hú de izgi lehetett átélni mind a két világháborút meg minden szart.de az első tévé elé biztos örömmel ült.de nem tudom.amúgy sem emlékszem túl sok történetre,csak egyre,és azt is csak úgy,ahogy tudom.de nem emlékszem arra se,hogy azt mondta volna valaha is,hogy soha ne akarjunk sokáig élni,mert szar.(...)
nem akarok majd úgy 60(hatvan?legyen ötven.) év múlva az öregségemre hagyatkozva mindehova előre tolakodni,mindenkit felállítani a busz üléseiről,kedvezményes jegyeket venni, járókeretemmel megütni mások lábát,derekát,mert ezeket én se szeretem .najó,ezzel nem is azt szeretném mondani,hogy ez a zsófi a huszonhetesek klubjába akar tartozni,de mégisna.vagy ha nem jön össze a korai halál,akkor majd élek olyna üvegember módján.nem mozdulok ki a lakásomból és minden éven egyszer lefestem az evezősök reggelijét és próbálom megfejtni a tekinteteket.najó,addigis van egy csomó időm. :)))