nincsen veszély,csak képzeled.kösz Quimby,már megint.ha lekéne írnom ,hogy hányszor húztatok már ki a bajból,a félelemből...húizébizé.lenne mit sorolnom.amikor megvettem a csodás Ventilátor blues-t,és elolvastam azt a kis izébizét ott ni,emlékszem,valami olyasmivel zárja le,hogy a legmélyebb holtpontokból,a legrosszabb helyzetekből is van kiút.vagyis a könyv így írja: "úgy tűnik,még a leglehetetlenebb állapotból is van kiút."és ugyan ezt ki tudhátná jobban,mint Kiss Tibi ?najó,bizonyára van még pár száz,ezer olyan ember,akiátment már minden szaron,de ők mind ezt leírni nem tudták.Tibcsi leírja,elzenéli,elénekli.mára már úgy érzem,nem tudom elképzelni egy napomat se Tibi,Livius hangja nélkül.szinte mindennap kezembe veszem azt a csudakönyvet,azokkal a csuda dalszövegekkel,és közel olyan csodajó rajzokkkal,firkákkal.és akkor mindig úgy érzem,hogy mellém ül,és koccint velem az Isten./ami tudniillik nem Tibi tolla alól való,hanme az ő apukája műve./
amúgy meg különösen különös álmom volt.féltem.ez az érzés volt az uralkodó.valami nagyon rejtélyes város belvárosában kóboroltunk.futottunk a minket üldöző árnyak elől.rettegtem a sötétségben,a villózó utcalámpák fényeitől.a sarkökon álló örömlányok személyisége is ijesztő volt.a mellékutcák nyikorgó ajtói,a kiáltások,a magukra hagyott gyerekek zokogása.
de aztán minden valahogy kivilágosodott,és minden jóra fordult.az emberek ekdvesek voltak,a virágcsokrok,és a két porcelán csupor is ugyanott volt,ahol hagytam őket.az édességárus hülgy emlékezett a rémült arcomra ...és a fiúk.a fiúk,akik között ott volt az álmaim szőke hercege/csöpög/bizonyára már egy ideje ismerhettem őt,mivel az álmom végére a saját esküvőm kellős elején találtam magam.hm....emlékszem az elcsattanó csókokra,a sárc enegm átkaroló érintéseire.aztarohadt.végülis..az összhatás jó volt :D
most aludtam a legtovább is.a család már vagy 9től járt a fejemre,hogy ébredjek már.nos,11:55kor elérkezett az ideje,hogy kimásszak az ágyból.reggeltől betépett álommanó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése