halott.
már egy jó ideje úgy élek,hogy nem akarok holnapot,és nem akarok több mát.nem nem és nem.most is így érzek.napok óta mindig a péntekre vágyom.arra a 29-ére.amikor együtt volt mindenki.hiányoznak.azóta amikor hazajövök,nincs kedvem élni,csak leülök,és bámulok magam elé,miközben semmi hasznosat nem cselekszem.fáradt vagyok,túlterhelt/?/,magam alatt vagyok,életlen.semmi jó nincs ezekben a napokban.várom akövetkező találkozást.azt,amikor megint Velük lehetek.mert úgy,közösen a legjobb! és lassan elveszek.a lelkem mintha belenne programozva egy bizonyos napirendre,ami minden nap ismétlődik.és lassan beleunom magam. beleunom az életem. nem szeretem az egyformaságot,a vontatott életstílust.
aztán meg,utálom a megalázást.utálom,ha mást megaláznak,de mégjobban,ha engem.és igen,a tanárok tudják az embert a legjobban megalázni.a földög.de rendesen.utálom őket.tisztelet a kivételnek.és még a diákoktól varják a csodát.
és még mindig megborzongok,amikor meghallom Kiss Tibi hangját. mitagadás láv van.
csak a szerelem eleven elemem,valahol elveszett veszettül keresem,sehol se talállak,téged életem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése