vasárnap, április 10

Utáltam és szerettem,
Az lett megírva, hogy elvesszen.
Ez a szív ott a porban az egyetlen.
Láttam magamat a szemedben.

akármennyire is szeretném,képtelenség leírni azt,amit érzek akkor,amikor meghallom kiss tibi hangját,vagy Dódi trombitaszóját.annyiszor írtam már erről.arról az érzésről,amit csak az képes érezni,aki áttudja adni magát a zenének,és beleérez a szövegbe.felfoghatatlanulszeretem.

Talán nincsenek megfelelő pillanatok, megfelelő pasik, megfelelő válaszok. Talán csak ezt kell mondanod, ami a szívedet nyomja!

és most megragadom az alkalmat,hogy ismét lámasztikusan szupcsimupcsisboldogos szülcsinapcsit kívánjak Neked,HuhuBeám.15 lettél,és a mosásban kissé összementél.hajadat még néha vasalod,szerelmed néha bekell vallanod.ha hangosan visít valaki,tudjuk te vagy,ma az ünnepelt is szintén te vagy./ez most csak úgy jött/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése