lámasztikusan fantasztikus.

Izzó szemű szellemekkel flörtölget a szél

a napjaim egyre jobbak. talán mert itt van a tavasz.igenigen,ez is közbe játszik abba,hogy nem túl gyakran írok nektek.de valahogy megmondom őszintén,nem is izgattok.élni akarok,mosolyogni,röhögni,kipróbálni új dolgokat,azt csinálni,amit szeretek,zenélni,élvezni a nap melegét.

szerettem a mát,a tegnapot,és a tegnapelőttöt.akkor most menjünk végig a napokon ? nos hát....

a ma...Bodroghalmot sikeresen megjártuk.bezsebeltünk pár díjat..de ez érdekel engem a legkevésbé.ott volt Csenge,Viki,és Ádám. jaj,igen,tudom,Viki jó választás.mindenen tudtam nevetni,minden megmosolyogtató volt,és olyan szabad voltam.aztán már kezdtünk fáradni...Viki fülében az iPodom,én mellette,és a vállának dőlve alszom,Csenge pedig szintén rámdőlt,és próbált pihenni.amikor megkérdezték,hogy: "Ti szerelmesek vagytok?" jaj:D olyan édesek a kicsik. erre én azt felelem,hogy "Igen,ő a szívem választottja." bár ha Te,Nóra hallottad volna,biztosmost nem ülnék itt.de mégis,jó volt a vállán alundi,bár kissé kényelmetlenül,de megtette.az ebéd röhögve telt.hangos felfel nevetések.de komolyan,oylan jó társaság volt így. aztán dnb-zni próbáltunk,életemben először mutatkoztam tömeg előtt cicanadrágban/elég kínosan is éreztem magam./nem érdekelt,hogy ki néz minket hülyének,mit gondolnak rólunk,jó volt úgy cselekdeni,hogy nem is nagyon gondolkodunk előtte.

tegnap...a szokásos zenés délutános csütörtök Csengével.pizzázás,teóriára futás,előtte egy kis zongora lecke,majd 2 óra gitár,és egy jó adag csevegés a tanárral.nem jöttem haza,nagyinál aluuttam,ami lassan szokássá válik.azt a kis szobát lassan kezdem megkedvelni.idővel megszokom az ágy nyikorgásást és a szobák jéghideg hőmérsékletét.de egy valami nem változik...az az óriási poszter a falon,amit anno keresztanyukám gyújtött össze újságokból.egy erdő részletet ábrázol.hozzáteszem,beborítja az egész falat.és amikor behoztam a törött öveges,ócska,régi lámpát.imádom ezt a hangulatot.halvány fény és erdő.

és tegnapelőtt.a csúcspont./talán/ azt hiszem,tudom ki vagyok.sikerült megtalálnom magam.amikor ott ültem a kupi közepén a földön.köröttem gitár,gitárkotta,soksok grafitceruza,vonalzók,laptop,pokróc,és egy óriási rajzlap,amire szorgosan rajzolom a tabló mintáját.a füstölő kábított,a kakaótól kissé berúgtam,és kiss tibi hangja szíven döfött.egész nap úgy voltam,hogy igen,így vagyok jó.így töröknadrágban,sálban,kócos hajjal,tornacipőben.nem érdekelt,ki bohócnadrágozta le a gatyámat,mert nem a többieknek szeretnék megfeleni.nyakamban még mindig négy nyaklánc lóg,és a csuklómat elfoglalják a karkötők.és azt hiszem,apáék büszkék rám.legalábbis úgy érzem.az életemet így szeretem,és így szeretem benne magamat is.nem változtatok,nem változtat senki.rasztafáni vagyok,aki földön ücsörög,és fűben fekve olvassa kedvenc könyveit,majd kezébe veszi gitárját és eljátsza azt,amit egyébként nem is tud.összekonytolja haját,úgy,ahogy van,gubancosan.zenére üti a ritmust a kezével,mindenkire mosolyog,és roppantul tud örülni,ha sikert ér el.mindennél jobban szereti barátjatit és családját.rasztafáni vagyok,aki utál ajándékot kapni,de adni imád.az vagyok,akinek sosincs kulcsa a bejárattól,és ilyenkor elkezi énekelni,hogy "nem volt kulcsom,berúgtam az ajtót,patkányok szemétől csillog a sötét" és én vagyok az,aki szerelmes kiss tibibe.ez van.fogadj el,vagy ha úgy esik jól,ítélj.!

aztán meg...kb.egy órája anya kezembe nyomta az egyik képet,amin Nyünyü és én vagyok,mert elvitte magával,had dicsekedjen. amikor ránéztem a képre...minden elsötétült,és életemben talán a legjobban vágytam arra,hogy Vele legyek.Velük.talán most hiányoznak a legjobban.most vágyom a legjobban az ölelésükre,mosolyogkra,életvidámságukra.az a sok kép,amit Bia és Nóra készített együtt...itt hagytam abba.