péntek, április 1


Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen
Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem!

deháténőtNEmszeretem. mi ezen olyan felfoghatatlan??? komolyan,néha már azt érzem,hogy ti akarjátok azt,hogy én szeressem őt. ja,igen,mert valamikor szerettem. valamikor. de hát most most van! kéremmárszépen.vagy én csapom be magam?én táplálom a lelkem hazug tényekkel?én hazudok magamnak minden este,amikor végig gondolok mindent? az már kicsit szánalmas lenne,ha saját magamnak nem vallanék meg ilyesmit. dehátbazdmegKOMOLYANnemtudom!! :@
nem tudom,de ma mégis jó volt,hogy február 17-e óta most először ölelt meg,és jól betudtam szippantani bőre dezodoros illatát,ami a mai nap folyamán a legkellemesebb illattá bizonyult. előtte felköszöntött,elég egyhangúnak bizonyult,de nem panaszkodom. örültem,hogy legalább eljött. öleltem volna még tovább,mégis bennem volt az,hogy nem szabad. nekem ettől nem lesz jobb,esetleg neki,de az ő szándékait tudniillik,nem ismerhetjük. nemnemésnem szabad.

"Szelíd pillák, félmosoly, kicsit fáj még, hogy átvert, amúgy tényleg nem komoly.."

szerettem ezt a napot .kezdeném azzal,olyan sablonosan,hogy április elseje volna,azaz a mi napunk.be is bizonyosodott párszor a mai nap folyamán,hogy valóban,annyira totál százasak nem vagyunk. belenyúltam:fogkrém,indulónakrém. mind kilincsen. aztán Vikitől kaptam egy jó adag vizet a nyakamba,Bencétől úgy szintén,csak ő a baloldalamat öntötte le. Vikiék ráugrottak két tubus fogkrémre,ami beborította az egész osztályt. falat,padlós,székeket./meg Beát/vicces volt,de komolyan. aztán meg az is vicces,hogy Dénes befújt a dezodorjával,így most férfi illatom van,de kellemes. olyan,mintha az ő pólója volna rajtam. mosolyogtam a kisleányok rajongásán,amit kimutatnak Dani iránt. sikítoztak,mikor meglátták,és elfutottak. vagy talán csak féltek? kétlem. ők szerelmesek. és tisztában vannak az érzésükkel. annyira röhögtem,amikor Dinci felkapta Danit,és kivitte,had legyen részük a lányoknak egy kis örömben. és röhögtem egy sort a „híresebb vagyok,mint Justin Bieber” kijelentésen. bolsogságos napom volt.

boldogságos volt,mégis legördült egyetlen egy könnycsepp az arcomon. Csengéék énekeltek. már magában, ha Putyi énekel, eufória. de most,a szöveg belém döfte lándzsáját,és szíven talált. végig futott egy röpke pillanat erejéig a gondolat,hogy …. de muszáj volt kivernem ezt a fejemből. aztán megcsörrent a telefonom.

aztán meg ma a Nap se sütött.
és amúgy sincs értelme a dolgoknak,minek rajtuk rágódni?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése