alig kilenc perce ébredtem fel.senki se tud arról,hogy én már fenn vagyok.de ti már igen.azért jöttem rögtön ide,hogy megosszam veletek az álmom,mert félek,később nem emlékeznék minden részletére,bár azokat nem is osztom meg nektek.szóval az éjjel az álmodtam,hogy Miskolcon vagyok,és 23-a van. igen,az a csudiklasszbiglájkosfelejthetetlennap,amikor is beülök a Művészetek Háza széksorai közé,és várom,hogy Kiss Tibiék a színpadra jöjjenek és csörömpöljenek egy sort.megálmodtam a szombatot.nem akartam felkélni,de nem ám. tovább akartam álmodni a csodát.futottunk nem keveset autogrammért,és közösfotóért.Dódi,ó de kedves volt.és Tibi.ránkmosolygott olyan bambán.életem legjobb álma.kiss tibi,dódi,líviusz,szilárd,faszi,mikuli.
emlékezetesnaplesz.olyan soha elnem felejtem.♥
am ez a 301. bejegyzésem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése