üresség.

írni,írni,írni és írni akarok.kiakarom írni magamból az ürességet,a hétköznapokat.amióta visszazökkentem a suliba,nincs bennem semmi. a zene még mindig feltölt,és tegnap még órákon át hallgattam volna,amint Zsapka Attila pengeti gitárját,és megzenésített verseket énekel,órákat bezsélgettem volna vele,és nem csak annyit,hogy " szeretném aláryratni a cédét............." ez pár vigyorral megfűszerezve." én láttam,hogy te pár dalt végigénekeltél"ó,dehogy.csak felálltam volna,oda mellé,és énekeltem volna vele együtt a gólyához-t és a tollam vásik-at. na meg a nemzeti dalt.igen,ahogy mondtam, a zene még éltet.észrevettem,hogy amint meghallom kiss tibi hangját, vagy esetleg líviuszét, elfogy egy érzelem,nem tudom megnevezni,talán ez az,amikor szerelmes vagyok egy bizonyos hangba,egy bizonyos hangnembe.na meg a quimbybe.többször elkezdtem sírni.például a fekete lamour hallgatása közben/csík feldolgozásban is csudaklassz/ aztán belmondo-mikor , suhancos-bájoló, 30y-azt hittem érdemes, tea culpa- leszek a csajod / http://www.youtube.com/watch?v=W-eUnfv3vSA /

ez a szerelem lesz az életem.ez a szerelem lesz a végzetem.