egy kócos majom a szélben

nem tudom,hogy tegnap délután örömömben, vagy bánatomban akartam e sírni.mert komolyan,mind kettőre lett volna okom,de mégse gyengültem el annyira....aztán leült mellém.ó, azt hittem,hogy erre még egy idejig nem kerül sor, de egy bő hónap után, HOZZÁMSZÓLT! beszélgettünk.beszélgettünk,ha csak úgy kutyafuttában,de akkor is. nekem ez is rengeteget jelentett. aztán kaptam egy sms-t amiben ez állt: "Hazafele! " hát rendben,18 óra előtt párpercel elindultam haza,de nem tudtam nem rá gondolni.aztán, mikor leültem 8 körül a skype elé,rámírt,aztán tizen1ig csak írtunk. igen,most már komolyan olyan,mint régen. ma már pesten jár,és motorokat nézeget.

csak érjen haza.

http://www.youtube.com/watch?v=PZZD-bY_te4&NR=1

"jöjj be szobámba,ülj oda szépen,vedd le akabátod,kávét is főztem.

miért kel az neked,hogy megaszakadjon a szív ? ...kiszárítottad az utolsó könnyem"

és itt a tavasz.a Nap süt,a szellő már lassan langyosnak mondható levegőt hoz magával.reggel,ahogy kinyitottam az ablakomat,hallottam,ahogy csicseregnek a madarak,és már éreztem a levegő illatából,hogy igen,ez már komolyan az az imádnivaló Tavasz.
aztán mikor Enikő levozsgázik,letette az írásbeliket,tart egy kis szünetet,mikor már hajlandó lesz kijönni,és segíteni nekem fotózni.nagyon hiányzik már a model fotózás.hiányoznak a retusálások,a vágások.érzem,hogy van értelme annak,amit csinálok. amikor megláttam,hogy egyetlen egy albumomra már több,mint 50 'tetszik' érkezett,cska vigyorgtam. számomra ez nagyon fontos,bíztat,reményt ad,feltölt,megmosolyogtat,és értelmet ad. ó,csak ennyi.csak szinte az életet jelenti az a szó,hogy fotográfia,fotózás (: