csütörtök, március 24



egy rövid üzenet Nórának: Ítéljenek b***meg,úgyse tudják mi történt.! aztán meg ítéld el őket az ítéleteikről! ;)

aztán meg.../épp rámírt.épp akkor,amikor én is rászerettem volna írni./nincs is semmi.az életem olyan gubancos tisztaság.de ezt miért pont most közlöm ? fogalmam sincs.az érzéseim naponta meggondolják magukat,és egyszer szeretetet,gyűlöletet,szerelmet sugall.és már enm tudok kimenni belőlük.egy biztos,szeretnék valakit jól megölelgetni,megszeretgetni.talán Nyünyüt.őt a legjobban.aztán meg Nórát,meg Dincit,Ádámot.de most
az én szívemcsücskére lenne szükségem.sírnánk egymásnak,aztán röhögnénk egy olyat,hogy belerezegne a ház.áradoznánk erről arról.jó lenne.
a mai nap meg...hát.nem volt benne túl sok jó.kezd elmenni a kedvem attól,hogy fogorvoshoz járjak minden hónapban.ma már igazán megkínzott.újra.újra átélem,hogy milyen szörnyű az,ha felteszik a fogszabályzót.utálatos.most valamilyen csoda folytán ,komolyan nem tudom mitől,de elindult a magam adom. ez most mit akar jelenteni ? semmibő
l semmi,épp most.jelentéktelen.de azért eufória.mint oly sokszor már.
hé,basszus,én most veszem észre,ahogy itt írok vele,hogy mennyire hiányoztak a beszélgetések.
az idióta megszólításai,a logikátlan beköpései,és az engem állandóan kijavító okos megjegyzései (:
de köszönöm,nem,nem vagyok szerelmes.

Hát mi ez a néma mosoly?
A fekete, koromhangú madarak, ahogy már lélegzetünk párája sem látszik, eltűntek a téllel. Most a nyarat várjuk. A nyarat várjuk, hogy elmúlhassunk mi is a tavasszal és félhessünk az ősztől.
Rozsdás avarban sétálunk a tavaszban, mert igazából sosincs tavasz; csak örök életű fák vannak, melyek levelei néha színekké halnak, majd hagyják, hogy csicsergő rózsamadarak rügyeket énekeljenek rájuk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése