csütörtök, február 3


nem szeretek azon az úton végig menni,amin pedig muszáj vagyok naponta akár négyszer is.minden ház szürke,talán régen fehérek voltak,de mára már kikoptak.télen ,reggelente mindent hó és zúzmara borít.de még így se szép.még zordabb.a mellettem elhaladó kocsik állandóan felcsapnak,és a sebességhatárral nem törődve, elsuhannak mellettem.ezen az úton félek.nem olyan út ez,amivel párhuzamosan járda fekszik,aminek két oldalán fák bontják rügyeiket.egy fa sincs.ahogy virág se.reggelente azt hallom a házak ablakaiból,hogy reggeli misét hallgatnak a rádióból az idősek.elmormolnak egy imát.esténként,mikor csavargásból megyek hazafelé,hallom,ahogy ordítoznak egymással az emberek.szidják a másikat,mert ezt-azt rosszul csinált.vagy egyszerűen az illetőnek rossz napja van.
pár hete nem törődtem az utca rossz tulajdonságaival.pedig hideg volt.nagyon hideg.a szél fújt,jó erősen.de mellettem ott sétált valaki,akit most elengedtem.elengedtem ? talán. én se tudok erre pontos választ adni. akkor szebbé tette az életemet,a szívem kalimpált,a szempilláim fel-le ugráltak,és a kezemet ő szorította.emlékszem,csak a földet néztem,ahogy lép a négy láb.de nem egyszerre.két különböző tempóban.mégse törődtem vele.hát igen,volt,ami miatt elfelejtkeztem az ilyesmiről. de mára nem tudom,hogy reagálnék rá.vajon szebb lenne az az utca? vagy olyan zord maradna továbbra is,mint ma délután?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése