tegnap este esett az eső.nem volt esernyőm se sisakom.fekete kabát volt rajtam,egy farmer és gey tornacsuka(már végre!) a vállamon lógott a narancssárga tarisznyám,amit nagyimmal varrtunk kedden.sötét volt és zord idő.haza kellett sétálnom a falu másik végéről.a hajam csurom víz lett,a kabátom úgyszintén.úgy éreztem magam,mint Marion,a Rekviem egy álomért c. filmből.láttam őt,ahogy hazamegy azután,hogy testét áruba bocsátva jutott droghoz..szakadtan,szétfolyt sminkkel és teljesen reménytelenül.azon sem csodálkoztam volna,ha egy hapsi utánnam kiabál,vagy megáll mellettem egy rendőrautó.mintha belettem volna szívva,és fenékig ittam volna magam.nem éreztem magam még így egyszer sem.fura erről írni,mert nem tudom pontosan leírni.de különleges volt,az az egy szent biztos.a tegnapi délutánomról nem írok semmit,csakk annyit,hogy miért van az,hogy a fiú azt várja,mikor cselekszik a lány,a lány pedig azt,hogy mikor a fiú ? ez engem kissé elgondolkodtatott,de választ így sem kaptam rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése