...de nem megy.nem tudlak elfelejteni.minden egyes szádon kiejtett szavadat hallom még.és hallom szuszogásod.nincs mit tenni,ez az igazság.nem tudok rád haragudni,és nem tudom azt mondani:menj a rohadt életbe.ha találkoznék veled,annyit mondanék,hogy légy boldog,ne gondolj rám,de el,akkor se felejts.és megölelnélek.erőt vennék magamon,és eltolnálak magamtól,ahogy régen megcsókolni akartalak.megtenném most is,de nem szeretnék csalódni saját magamban.az emlékkönyvemben még hagyok egy oldalt ennek az egy hónapnak a lap tetején egy szivecskével,és remélem,hogy egyszer majd te fogsz egy mosolygós fejet mellérajzolni,és tovább lapozni.és ekkor lezárnám ezt az egészet....majd egyszer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése