vasárnap, január 9

az imént elgondolkodtam ezen-azon.konkrétabban az életemen.belegondoltam ebbe-abba.csínyekbe,mosolyokba,hazugságokban,szerencsétlenségekben...abba,hogy miért hiszik rólam azt,hogy jó kislány vagyok? én ezt nem szeretem.nem anyára ütöttem,hanem apura,és én erre büszke vagyok!azt szeretném,ha azt látnák bennem a körülöttem élők nagyobbrésze,ami vagyok,és nem a testvéremet,anyukámat.apa ilyenidőskorában szerintem olyan volt,mint én.benne volt minden csínyben,minden 'rosszaságban'.ő is elszívta az első szál cigijét,és kóstólt vodkát.ahogy én is.volt a lányok bálványa,és szerzett is meg párat.én nem mondhatom el magamról,hogy minden szép szemű fiút lesmároltam már.de ezt nem is szeretném.szóval...azt akarom,hogy azt lássák,aki vagyok,és ne mást keressenek,lássanak bennem.
elgondolkodtam a csínyeken.az előbb említett első szál cigiről,majd a második fél cigiről.az egy-két doboz sörről,amit megittunk partykon.ezekről anyáék nem tudnak.nem,de nem is szeretném,ha tudnának róla.
...a barátaimon.és ide nem írok semmit,mert tudjátok,ha olvastok (:
...a zenéről.igen.IGEN! ez a fő-fő dolog az életemben.a zene által lettem az,aki most vagyok.azért pötyögök most ide iylen szavakat,mert a zene erre késztet.megszabta az életstílusomat,formámat.talán a hiperkarmával kezdődött,majd jött kispál az észvesztő gitárjátékkal,majd quimby és a 30y.és a többi.és egyszercsak elkezdtem komolyabban beleásni magam egy-egy számba.megnéztem a szöveget,elolvastam többször,és megtudtam,mi is az az élet.ha nem hallottam volna meg a felejtő c. számot még annó,akkor biztosan nem ülnék ki nyáron a rétre a barátokkal vizipipázni,süttetni a hasamat,táncolni a semmire és jó nagyokat röhögni a semmin,azon,amin nincs is semmi kinevetni való.
szóval zene ♥ és aztán Aztán...
Eszembe jut, hogy nincs is semmi
Ami eszembe juthatna, mondjuk ennyi


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése