szombat, január 15

az előző bejegyzésben megemlítettem,hogy rajongok a művészet minden ágáért.ezt aznap muszáj volt megemlítenem.sose éreztem még,hogy ilyen fontos lételemem a művészet.a zene,a rajz,a festészet,a fotózás és amit még ide lehet sorolni.csütörtök...az a nap,amikor megmutathatom,mire vagyok képes,mi rejtőzik bennem.amióta az eszemet tudom,rajzoltam.emlékszem...ahogy az óvodában zsírkréta után kutattam mindig...emlékszem,amikor,körülbelül 5 éves lehettem,rajzoltam a kanapéra egy óriási,pocakos,szakállas emberkét.az életem eddigi részében végig kísért a rajz. csupán egy ceruza és egy papír.de mi mindenre képes ez által egy ember.képes rajzain keresztül éreztetni az emberekkel hangulatát,érzését.ehhez nem csak rajzolni kell tudnod,kell,hogy képzelj,és ne szabj határt a fantáziádnak.soha! vidd a kezedbe azt,amit a fejedben látsz,és keltsd életre ! ...igen,csütörtök,amikor is kezembe kerül egy kulcscsomó,és kinyílik csak nekem egy teljesen más világ.belépek a rajzterembe,és otthon vagyok.a rajzok,festmények a falon,a mottók és a figyelemfelkeltő szövegek.a sok szín,ábra,művészet történelem könyvek,mindet ezerszer átnénzném,és gyönyörködnék egy-egy ecsetvonásban.klimt,manet,picasso,leonardo da vinci,goya,dalí. egyszerűen csak ennyi: megtalálom önmagamat! és amikor a rajztanárnőm elémbe tesz egy üres,fehér rajzlapot,és azt mondja:-Rajzolj! -megszűnik az élet.csak a zenét engedem be abba a világba.a zenét...a másik oylan dolog,ami hozzátartozik a csütörtökhöz.de az e hétihez főleg. félháromkór hagytam el az iskolát,ahonnan az utam a zeneiskolába vezetett. két és fél órát töltöttem ott.az egyik teremből gitár,a másikból zongora,a harmadikból pedig furulyaszó hallatszott.ez az érzés valami fantasztikás,szívfájdítás.és amikor a kezembe vehettem a gitáromat,na ez azzz.és kétóránkeresztül szorítottam a húrokat.hát igen,a végére nem éreztem a kezem,de megérte (:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése