csütörtök, december 23

valahogy a tegnapi nap után mindennek örülök.örülök,hogy esik az eső és süt a nap a tél közepén,örülök,hogy szabó balázs hanga hallatszik a hangszóróból,de a legjobban annak,hogy tegnap Velük voltam.Vele,és Velük.lehet,hogy hetekig nem látom majd Őket,de tegnap ott voltam,megöleltem őket,nyomtam puszit az arcukra és röhögtünk együtt.a szívem majd kiugorr,mikor letértünk tolcsvára,és megláttam Pannát a ház ablakában,mert tudtam,hogy ha ő,akkor Ők is.és a kapuban ott állt Nóri és Bia.legszivesebben letepertem volna őket a földre,és nem engedtem volna őket el soha,annyit ölelgettem volna mindkettejüket.és aztán ott állt a lépcsőn Ő.és ezt nem részletezném,mert fölösleges.aki érzett már valaki iránt ilyen szeretetet,az tudja,mit éreztem akkor.
életem eddigi legjobb előkarácsonya volt (:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése