egy kócos majom a szélben

(egy pipacsot emlékül a hajamba tűzök.)

Mikor még csókot loptunk egymástól, fogalmunk sem volt, milyen boldogságért könyörögni egy időben, de más házban.

Pilinszky János: Könyörgés

Tág szemmel már csak engemet figyel,
mint néma tó a néma csillagot,
nem mer beszélni, szólni hozzám, mégis
ha megölném is, hinné: jó vagyok.

Szegényt, csak egyszer tudnám még szeretni!
Az övé lenni, ha nem is egészen;
megváltanám egy futó, tiszta csókkal,
hisz egyek voltunk rég a drága mélyben.

Csak egyszer engedd még magamhoz vonnom,
éreznem félszeg, gyenge válllát,
irgalmazz meg szegénynek és nekem,
szívemben nincs már más, mint durva dárdák.

Szerelmem, lásd meg ősz haját a szélben,
kis békezászló, oltalmat keres,
oldj fel maró, magányos bánatomból,
ha senkiért, az anyámért szeress.

azt mondtad arra,hogy szeretlek,hogy te is engem.pedig akkor már rég tudtad,hogy nem nekem kéne ezt a 3 szót kimondani.de kimondtad,és ez most nekem fáj.elmentem,és ezzel egy időben a te életedből és szívedből is kiléptem,de ekkor én ezt még nem tudtam.becsaptál engem,de ugyanúgy saját magadat is.én,magamat nem sajnálom és nem sajnáltatom.egy valakit éri meg sajnálni.és az meg te vagy.téged sajnállak,mert elbaltáztál egy olyan lehetőséget,ami miatt rengetegen irigyeltek,és ölni tudtak volna.

még mindig érzem a kissé cigifüstös,de az én szívemnek a legkedvesebb illatú csíkos melegítőd illatát,még mindig itt cseng a fülemben minden hozzám szánt mondatod,minden érintésed érzem a derekamon,és mitha még most is szorítanád a kezem.a neved már becsukott szemmel letudom írni,és erre én büszke vagyok.a tolltartómon még mindig ott lesz a neved,amit annak idején nagyon boldogan írtam rá.

bánom,hogy mástől tudtam meg,hogy mást szeretsz,és nem te mondtad el.de köszönöm,hogy beláttál mindent,és kerek-perec megmondtad,mi a helyzet.

szóval,hozzám vissza már nem jöhetsz,de tudd,még mindig a smárk manóval alszom .