kérek végre egy olyan napot,amikor is igazánhúdenagyonjóazélet.örüljünk,szeressünk,táncoljunk,zenéljünk.reggel felkelek,és azt mondom,ez nem az a nap,lehet,hogy holnap.de másnak se jön,és azután sem.mindig ugyanaz a katona rend.rabok vagyunk a saját életünkben.minden nap bevagyunk táblázva.7.45kor iskola,3ó15kor haza,17kor gitár 18kor tanulás.hol a pihenés,hol az öröm? az iskola falai között?cska hiszitek.nevetünk,bohóckodunk,azt mondjuk,nah,kéne még több ilyen nap.de haaz mész,és úgy érzed,ez a nap is olyan volt mint a többi.semmi künöleges csillogás,varázs,mámor.semmi.elterveztem az életemet,bár tudom,kissé bohókás előre tervezni,mert ki tudja,mi lesz belőle.de jó előre látni,milyen életet képzelek el,milyen csodás,boldog világot.szegeden akarok élni,elvégezni egy művészeti főiskolát,majd élni az én vándor napjaimat.nyitni egy kis indiai teázót,ami a füstölők ködétől homályos.koncerteken énekelni,festeni szabadon,határok nélkül,szeged főutcáin énekelni és gitározni.szeretni egy számomra csodűs embert.és este úgy lefeküdni,hogy igen,ez az élet,így jól élem...szép.lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése