képzeld el,hogy belépsz egy órakeresekedő boltjába.az első pillanatban egyebet se hallassz csak az órák ketyegését.de tényleg csak ketyegnek? ketyegnek és egyszer,mikor elérik azt a bizonyos időt,kakukkolnak? óó,dehogy.csak képzeletet és egy kis figyelmet igényel,hogy megszólaljanak.valójában ők is csak beszélnek mint mi ,emberek.próbálják egymást túlkiabálni.az a céljuk,hogy észre vegyük őket.de mi csak elmegyünk mellettük,esetleg rájuk nézünk,és megállapítjuk,hány perce késünk munkából és káromkodunk egy sort.de ők lehet,hogy még sajnálnak is.gondolj bele,hogy hányszor érezted azt,hogy az óra egy bizonyos szót,szótagolva elmond többször is egymást után.mintha beszélne hozzád,együttérezne veled,eszedbe juttatja az elfeledt dolgokat.néha mosolyogsz rajta,de méskor a szoba összes óráját ketyegőstől együtt kidobnád az ablakon. néha ezért , néha azért. csak gondolj bele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése