egy kócos majom a szélben

hétfő volt.a barátaimmal a strandon voltunk.fél11ig állandóan az órát kérdezgettem.hány óra van,hány óra van ?? és mintha minnél többett kérdezgettem,annál lassabban telt volna az idő.háttal ültem a medencének.baromkodtunk,és akkor megláttam Biát.annyi minden futott végig az agyamon.úristen,ha ő itt,akkor Ő is.és abban a pillanatban megszólalt az a hang,amit életemben talán csak kétszer hallottam,de mélyen belém rögződött.belém hasított,és eljutott a tudatomig,hogy Ő az.és itt van.itt van,és mindjárt itt lesz mellettem,ide ér,és leül mellém.és köszönt,leült.és elpirultam.boldog voltam,mivel már oly régóta várok rá.várom,hogy talákozhassam vele.