esett az eső.amikor találkozott a tetőablakkal koppant.nem is koppant,hanem kopogott.egésznap fáradt voltam.egésznap csak gondolkodtam.de nem tudtam min is valójában.csak bámultam magam elé,a fények,a színek összemosódtak előttem.nem láttam semminek sem az értelmét.ez minek van,az minek van.csak vannak és kész.leültem az erkélyajtóhoz,és néztem ahogy esik az eső.néztem ahogy az ajtón versenyt futnak az esőcseppek.mint a könnyek az arcomon.ők is céltalanul folydogáltak.sírt az Isten,sírtam én is.annyi minden miatt sírhattam volna,de ennek nem volt oka.csak kijött belőlem.nem volt semmilyen előzménye.nem is vettem észre,hogy könnyben úsznak a szemeim.az életemnek ebben a pillanatban nem volt semmi értelme.de egyszer csak mégis felmosolyodtam.két esőcsepp az ablakon összetalálkozott,és egybeolvadtak.akárcsak a könnyeim az államon.vagy mint egy nő és egy férfi teste.eggyé lettek.és folytak tovább.ki tudja merre.talán kisütött a nap,és elpárologtak,majd újra lestek....talán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése